Ismertető

 

 

Tisztelettel köszöntöm a lovári cigány nyelviskola honlapján. Demeter Ágoston László vagyok az nyelviskola oktatója.

Oldalunkon bemutatjuk a nyelviskolánk által nyújtott szolgáltatásokat, ismertetjük a tantervet, megismerkedhetnek oktatónkkal és találhatnak néhány javaslatot, amivel a nyelv tanulását próbáljuk megkönnyíteni.

 

 

Még néhány gondolat a cigány nyelvről és megtanulhatóságáról

 

Számtalan tévhit, pletyka, vélemény terjedt el a köztudatban. Megpróbálok röviden összefoglalva - saját tanulási és oktatói tapasztalataim alapján - egy megközelítően tárgyilagos véleményt adni, az alábbi kérdések alapján, melyekre a válaszokat a nyelvtanuláshoz című fejezetben talalhatják meg.

Tényleg csak 600-800 szót kell tudni ?

Három hónap alatt meg lehet tanulni ?

Könnyű a vízsga ?

Romák Európába érkezésük előtt

Mielőtt a romák Európába való érkezésének történetéről beszélnénk, tudnunk kell, milyen források alapján tesznek a történettudósok megállapításokat. A történelem ismeretszilánkokból próbálja meg összeállítani az általa vizsgált kort.
Rendkívül kevés forrás maradt fenn arról a kb. 1000 évről, mely a romák őshazájukból való elindulása és Európába érkezése között eltelt. A mai ember gondolkodásmódja, világlátása egészen más, mint azoké, akik annak idején lejegyezték azokat az ismereteket, melyek számukra voltak fontosak. A történészek így csak utólag tudnak kérdéseket gyártani a fennmaradt adatokhoz, leírásokhoz.
A romák eredetéről szóló feltételezések közül az egyik legismertebb, hogy i. sz. 700 és 1000 között Indiából indult útnak egy népcsoport. Ennek lehetséges oka az iszlámterjeszkedés volt. Mohamed bir Kasszim i. sz. 712-ben elfoglalta Szindhet, majd Mahmud 1001-ben Pandzsáb legnagyobb részét. Egy 1126-ban keletkezett történeti írás szerint a kalifák Örményországba és Szíriába telepítették a cigányok vélhető őseit. Arról azonban nincs adat, hogy pontosan kiket és mikor telepítettek a kalifák Nyugatra, a legkevesebbet arról tudjuk, hogy e csoport hány főből állhatott. Amikor Timur-Lenk mongol uralkodó 1398-ban betört Indiába, onnan a cigányokat Szamarkandba, a székesfővárosba hajtatta. Később - valószínűleg - az oszmán törökökkel együtt jutottak el a Balkán-félszigetre. Ha tehát a mai romák ősei Indiából származnak, az elvándorlás kezdete semmiképpen sem tehető egyetlen időpontra, hanem több hullámban történt: évszázadok hosszú sora alatt vándoroltak Nyugatra különböző kultúrájú, életmódú és létszámú csoportok. A Cigányok középkori megjelenésével kapcsolatban egyetlen pontos adat sem áll rendelkezésünkre. A korabeli balkáni okiratok már mind jelen lévő csoportként jelölik meg a cigányokat. Merész, de nem kizárt azon lehetőség feltételezése, hogy a cigányok nem Indiából vándoroltak Európába, hanem az indogermán népek őshazájából, vagyis Közép-Ázsiából. Mindez nagy valószínűséggel a népvándorlások idején történt (i. sz. 200-400 körül), amikor a barbár törzsek megjelentek a római provinciák városainál: 245-ben a germánok áttörték a limest. Egy másik feltételezés szerint a cigányok Indiából való útra kelésének időpontja akkorra tehető, amikor árja népek a U. évezred elején (i. sz. 1000 körül) behatoltak a Hindusztáni-félszigetre, délebbre szorítva az ott őslakos dravidákat.Abul-Kászem Manszúr Firdauszi perzsa költő (i. sz. 940-1025) említi Királyok könyve című munkájában, hogy Bahram Gur perzsa király (i. sz. 420-438) az ind Shankal királytól tizenkétezer lurit hivatott, hogy azok zenével szórakoztassák őt és sok csapástól sújtott népét. Egy másik történetíró 950 körül tízezer zottról tesz említést perzsa királyok történetéről írt könyvében: a király e több ezer embernek földet, vetőmagot és jószágot adott, melyet azonban azok feléltek, ezért a király haragjában "világgá küldte" őket. Sokan vélik felfedezni a lurik és zottok személyében a mai európai romák őseit. A bizonytalanság olyan nagy, hogy abból az időből, amikor a romákról már írásbeli megemlékezések állnak rendelkezésünkre, sem tudjuk biztosan, hogy valóban a mai romákról van-e szó.

Romák a Balkánon

A romák ősei valószínűleg Örményországon és a Bizánci Birodalmon keresztül jutottak el a Balkánra. A 900-as évek végén számos ind származású ember élt Ázsia földközi-tengeri partvidékén. A romák balkáni megjelenéséről hitelesnek mondható nyelvi, életmódbeli és vallási nyomok árulkodnak. A keresztes hadjáratok idején (i. sz. 1099-1200) mára Balkán azon részén tartózkodtak, ahol a keresztesek vonultak. A romák szolgáltatásokat nyújtottak a kereszteseknek és a zarándokoknak, megismerve a nyugati népek vallási gyakorlatát, szokásait. Olyan ismeretekre tettek szert, melyek birtokában később útnak indulhattak Európa nyugati területei felé. Igen jelentős számban kerültek a cigány nyelvbe görög szavak, számuk jóval meghaladja az iráni vagy örmény eredetűnek bizonyulókét: több száz ilyenről tudunk. Ugyanakkor a cigány nyelvjárásokban megoszlásuk erősen eltérő. Az oláhcigány luludji virág szó a görög luludi szóból ered. A cigány-görög nyelvi érintkezések idején alakultak ki a cigány nyelv nyelvtanának azon főbb vonásai, melyek ma is jellemzik e nyelvet. Így például a névszó- és igeragozásnak két nagy csoportja. A romák Európában az 1300-as évek elején. Bizonyos feltételezések szerint a cigányok már az 1300-as évek elején Európába kerültek. Ezt támasztja alá az a görög pátriárka által 1303. augusztus 4-én kiállított okmány, mely a maramarosi (ma: Marmaris) Artokán lévő konvent két tagja Bathma és Drahos számára igazolja öt falu e konventhez tartozását. E bulla megemlíti, hogy az öt falu közül kettőben cigányok laknak. A cigányok konstantinápolyi jelenlétére vonatkozó legkorábbi beszámoló abból a Remete Szent György élete című műből származik, melyet az Athosz-hegyi Iberon kolostorban állítottak össze 1068-ban. Kérdéses, hogy vajon a romák a Fekete-tenger északi vagy déli partja mentén kerültek-e európai területekre: bizonyos feltételezések szerint, ugyanis mint a tatárok rabszolgái sodródtak a Kárpátok környékére. (Minderről bőven ír Heiczinger János Fejezetek a cigánykérdés alakulásáról című tanulmányában, mely a Fejér megyei 1978. évi történeti évkönyv 155. oldalán található). Besszarábia a XIV. század első harmadában lerázza magáról a krími tatárok igáját: a foglyul esett tatárokkal együtt azok cigány rabszolgái is a románok rabszolgái lettek. A román fejedelemségekben kis-tatároknak nevezték őket. A cigányok Romániában egészen a XIX. század közepéig rabszolgaként éltek. Ahogy közeledünk a történelemben napjainkhoz, egyre több írásbeli forrásra bukkanhatunk. Alexander rajna-pflazi őrgróf, választófejedelem 1495-ben tett szentföldi zarándokútjának leírásakor említi meg Medon városát. A város mellett egy domb tövében 100-200 nádfödeles kunyhóból álló falut látott, melynek lakói "éppen olyanok, mint aminőket az ő országában cigányoknak, szaracénoknak vagy pogányoknak neveznek, szegényes megjelenésű népek, feketék, mint az etiópiaiak, többségükben kovácsolt bőrfújtatóval, de űznek más mesterséget is, mint a foltozó vargáét vagy csizmadiáét." A szomszédos dombot Gyppe-hegynek, a körülötte lévő földet Gyppe földjének, Kis-Egyiptomnak nevezték. Nem lehet biztosan megállapítani, hogy vajon a cigányság egyiptomi származásának híre terjedt el előbb, s azután kapta a Kis-Egyiptom nevet az általuk lakott hely, vagy a helység neve már megvolt, s az odaérkező roma törzsekre azt alkalmazták. A mai Görögország területén lévő velencei kolóniákból az 1400-as években vándorolt Velencébe, majd később onnan nyugat felé a cigányság egy része. E két velencei kolónia: Nauplion városa és Korfu szigete volt. Nauplion városában találkozunk először olyan előjoggal, melyet a cigányok valamely vezetője kapott. Miért hagyták el a Balkán-félszigetet a romák? Valószínűleg a török hódítások elől kívántak békésebb tájak felé húzódni. Ezt valószínűsítik azok a megfigyelések, hogy a Medon melletti Gyppe cigányfalujának 300 háza 1509-re mindössze 30-ra apadt, amikor a hely török kézre került.

Milyen források említik a romákat?

1050-ben Konsztantinosz Monomakhosz bizánci császárt (1040-1055) megzavarták azok a vadállatok, amelyek felfalták a játékokat a császári parkban, Konstantinápolyban. A császár segítségért fordult egy "szamaritánus néphez, az Simon mágusnak utódaihoz, kik adsincani néven valának ismeretesek, s jövendöléseikről és bűbájosságaikról nevezetesek". Ezek az adsincanik - a forrás szerint - húsdarabokat szórtak szét, melyek elpusztították a vérengző fenevadakat. Ez lehet a cigányokra utaló legkorábbi írásos adat Európában. Talán a cigányokra utal az 1204 körül elhunyt Theodor Balsamon kanonoké munkája. Ő egy VII. sz. vége felé kiadott rendelethez fűzött (minden bizonnyal saját korának megfelelő) megjegyzéseket: "Hasbeszélőknek és bűbájosoknak neveztetnek mindenek, kik a Sátántól indíttatván, úgy mondják, hogy előre látják az eljövendő, s a nem ismert dolgokat. S őmellettök a kritríai, az adsiganoi, a hamisan prófétálók, s más ilyesek." Az athínganoi név felbukkan Josephus Bryennius (1340-1431) írásaiban is, aki többek között a cigányoknak tulajdonítja a Bizánci Birodalom fokozatos hanyatlását. Mindezt azonban igen kritikusan kell szemlélnünk, mivel az akkori romák mindössze néhány ezren lehettek, s így semmiféle birodalom bukását nem lettek volna képesek előidézni. Származnak cigányok jelenlétéről feljegyzések még Ciprusról, Korfuról, Rodosz és Kréta szigetéről.

Kikről van szó valójában?

Évszázados hiedelem, hogy a cigányok egzotikus "indiai eredete" alapvetően meghatározza természetüket. Felmerül azonban a kérdés, hogy miféle természetről is van szó? Ha tudunk is ködös válaszokat adni, körülbelül ott tartunk, mintha a magyar nemzeti jellemzőket a lovas népre vezetnénk vissza. Amikor megkísérli a történetírás meghatározni azt, hogy kik is lehettek a romák ősei, szembetalálkozik azzal a ténnyel, hogy a mai romák nem egyetlen időpontban és nem is egyetlen, jól behatárolható helyről indultak el Európába. Rendkívül nagy a bizonytalanság abban a tekintetben is, hogy vajon hány emberről lehet szó, amikor vándorló cigányokról beszélünk. "Európa népei között - írja Liszt Ferenc - egyszerre csak megjelent egy nép, igazság szerint nem tudhatva senki, hogy honnan került. Elszéledt földrészünkön a hódítás vágyának jele nélkül, de egyszersmind anélkül is, hogy a letelepedésre engedélyt kért volna. Nem kíván leigázni senkit, de az alattvalóságot is megtagadja." (Liszt Ferenc: A cigányokról és a cigányok zenéjéről. Pest, 1861. 5.) 1453-ban, Konstantinápoly elestekor a városban 50 000 civil személy és 5000 katona tartózkodott. Ha tehát becsléseket is teszünk a cigányok akkori létszámára, semmiképpen sem gondolkodhatunk százezrekben. Egyáltalán nem maradt fenn hiteles forrás arról, hogy hányan lehettek a romák Magyarországra érkezésük előtti időszakban. Rendelkezésünkre állnak azonban más eseményeket illető adatok. Így tehát az első népvándorlási hullám (i. sz. 400 körül), melynek eredménye a Római Birodalom bukása volt, mindössze 100 000 fegyverforgatót jelentett. Egy valamivel későbbi időpontban (i. sz. 600 körül) Közép- és Nyugat-Európa lakossága 5 és fél millió volt. A mongolok 1211-ben mintegy 200 000 főnyi sereggel készültek a Kína elleni támadásra. A népek, törzsek évezredes kavargásában és sodrásában indokolatlanul tulajdonítja a cigányoknak a középkori Bizánc hanyatlását Josephus Bryennius. Annál inkább következtethetünk a korabeli európai ember idegenektől való félelmére. A romák megjelenésekor mindenkinek fontos volt származásuk kérdése, így megpróbálták azonosítani őket mindazon népekkel, melyek valaha szerepeltek a Bibliában vagy az ókori népek között, de a későbbiekben eltűntek. Egy ilyen monda szerint "a cigányok Ádámnak a Bibliában nem szereplő - tehát Eva előtti - első feleségétől származnak. Nem lévén részesei az eredendő bűnnek, nem vonatkozik rájuk annak büntetése, vagyis hogy homlokuk verejtékével keressék meg a kenyerüket. Ebből ered restségük. " (Az idézet Heiczinger János tanulmányából való.)

Népelnevezések

Bizonyos mondák a cigányokat egyenesen Ráma utódaiként jelölik meg, sok nép mondavilágában saját magát Isten leszármazottjának tekinti, így az önelnevezés nem jelenthet biztos támpontot egy népcsoport meghatározásakor. Több információval szolgálnak viszont a különféle külső elnevezések: athinganos, bohémiens, cigány, gitanes, kalo, szinti. Görögországban a IX. és a XII. század között létezett egy athiganos9 nevű keresztény szekta, mely neve görögül kitaszítottat jelentett, lehet, hogy ebből ered a magyar cigány, a cseh cikán és a német Zigeunerl0 elnevezés. A magyar nyelvben már 1400 előtt találunk Cigány, Czigány, Zigány személyneveket, továbbá 1377-ben létezett egy Egyházas-Zigány nevű falu. Nem bizonyított azonban, hogy e személyek és falvak a cigányokról kapták volna nevüket.l l A rom szó jelent cigány-t is és férj-et is roma nyelven. Néhány nyelvész szerint a szó az óind domba szóból származik, mely egy rangsorban igen alacsony kasztl2 nevét jelölte. A hindi nyelvű dom zenészt, kötélverőt, kosárfonót egyszerre jelent. Hangsúlyozandó, hogy ma Indiában a dom kasztba tartozók bármilyen nyelvűek lehetnek, ezért a cigányok önelnevezésének eredetére nézve nem bizonyító jellegű. A spanyolországi cigányok (ottani nevük kalo vagy gitanos) nyelvében található nem kevés arab eredetű szó. Ennek magyarázata azonban az, hogy Spanyolország legnagyobb része évszázadokon át mór (azaz arab) uralom alatt állt. Ha a romák ősei Észak-Afrikán keresztül jutottak volna Spanyolországba, szavaik között nem találhatnánk görög eredetűt. A romákat az elmúlt évszázadok során Európában előszeretettel nevezték egyiptusbélinek (ebből ered a gipsyl3 szó) vagy fáraó népének. A cigány nyelvemlékek alapján azonban biztosan kijelenthető, hogy a mai európai romák ősei sohasem jártak Egyiptomban: a nyelvben nem találhatóak ugyanis arab eredetű szavak. A kisázsiai Izmed városában élt Thököly Imre udvari papja és titkára, ránk maradt írásából tudjuk, hogy a várost és annak környékét a törökök Kücsük-Misirnek, azaz Kis-Egyiptomnak nevezték. A XV. századtól Nyugat felé vonuló cigány kompániák vezetői Európában mindenütt mint Kis-Egyiptom hercegei, lovagjai jelentek meg. E területnek azonban semmi köze nincs Egyiptomhoz. "Cigányok. Indiából származó nép, mely a XV sz. -ban jött be Európába s terjedt el annak különböző országaiban. Magukat rom-nak (ember), néha kálo-nak (fekete) nevezik, s ezzel szemben parno (fehér) névvel illetnek minden nem-cigányt. A hazai vándorcigányok manusnak (ember) is nevezik magukat, a nem cigányt gadzsio-nak (gazda, paraszt), gyűléseken szinte-nek (társ) szólítják egymást. Szinte néhány tudós szerint az ind Sindhu szóból származik, mely az ind Csangar (Cangar) törzs neve. Az egyes népek különféle névvel nevezik a cigányokat. A legelterjedtebb a cigány név rokonsága. Miklosich szerint ez a kisázsiai Athingan vagy Acingan névből ered; De Goeje szerint az ind tojeng (zenész, táncos) szóból, mások szerint a fentemlített Cangar névből. A német: Zigeuner a csehből ered (cinkán), ez a magyarból (cigány), a mi nyelvünkbe a ruménből (cigánu), ebbe a bolgárból (ciganin) jutott" - írja a Pallas Nagy Lexikon, 1893-ban.